Még nem késő!

Elég hosszú idő telt már el ahhoz, hogy ne csupán egy fellángolásról, ne csak egy hirtelen jött szerencséről beszélhessünk.

Amikor belevágtunk két éve, akkor sokan mondták, hogy ez biztosan nem tud majd működni Magyarországon és Európában, hiába működik annyira jól a világ más tájain.

A magyar ember más, és még sok hasonlót hallottunk.

Az igazi okot, amiért belefogtunk, nem is igazán látta át akkor a kifogásait megfogalmazó többség.

Azt gondolták, hogy csupán a finom kávéról van szó.

Hát igazán tényleg ez a kiinduló alap, de azért minket mindig valami más mozgatott.

Azt láttuk, már évtizedek óta, a környezetünkben élő emberek életén, hogy általában sokkal jobbra számítanak, mint, ami aztán a végeredmény lesz, főként a nyugdíjas korosztály esetében.

Azt tapasztaltuk, hogy, amikor az ember eléri a nyugdíjat, a nagy többség esetében, nem a megérdemelt pihenés, egy olyan szintű ellátás következik, ami tisztességes, nyugodt öregkort jelentene, hanem valami más.

Nagyon sokan kénytelenek a nyugdíjuk mellett tovább dolgozni, mert a hosszú évtizedek folyamatos befizetései, a kényszerű levonások ellenére sem jön a megfelelő mennyiségű összeg.

Pedig mindenki arra számít, hogy, ha helytáll a munkahelyén, és eleget tesz a törvényeknek, akkor az állam, aki addig kezeli a befizetéseit, méltóképpen ellátja majd öregkorában.

Figyeltük ezt a jelenséget, közben meghallgattunk olyan szakembereket, akik mélyebben ismerik ezeket a folyamatokat, olvastunk néhány könyvet, amik már évekkel ezelőtt beszéltek arról, ami várható.

Valahogyan számunkra teljesen egyértelmű lett, amit a tömegek a mai napig nem hajlandók higgadtan végiggondolni, hogy kevesebb pénzből, nem lehet sokkal több embernek még ugyanannyit sem fizetni, mint előtte.

Pedig ez következik!

Pár év múlva már csak fele annyi aktív ember befizetései szolgálnak majd arra, hogy kétszer annyi embernek biztosítsanak belőle nyugellátást, mint, ahogyan ez ma történik.

Az elmúlt pár hét eseményei bizonyítják, hogy a magyar állami nyugdíjrendszerben egy kanyi tartalék sincsen!

Holnap azt az összeget osztják szét a jogosultak között, amit ma az aktívak befizetnek. Ennyi és nem több!

Nézzük meg egy egyszerű matekpéldával!

Ma tíz haverommal összedobunk fejenként ötvenezer forintot, ami összesen ötszázezer.

Ebből a kesből húsz embernek befizetünk egy hétvégét valami wellness hotelben, egyenként huszonötezerért.

A jövő hónapban csak öten tudunk ugyanennyit adni, tehát lesz kétszázötvenezer.

Viszont ebből az összegből már negyven ember hétvégéjét kellene állnunk.

Mennyi jut fejenként?

Hatezer-kettőszázötven forint!

Mit tehetünk, hogy tartsuk az előző színvonalat?

· Négyszer annyit adunk fejenként (nyugdíj járulék emelés)

· Nem a jövő hónapban, hanem csak fél év múlva mehetnek wellnesselni a kiszemeltek (nyugdíjkorhatár emelés)

· A negyven ember beéri egy jó ebéddel egy strandon, vasárnap (nyugellátás csökkentése)

Ezek valamelyike, vagy ezek bármilyen ötvözete várható a következő években!

Persze joga van bárkinek abban bízni, hogy ez nem így lesz.

Csak, amikor ebben bízik, akkor azt is meg kellene mondania, hogy miként képzeli el a befizetők számának növelését, vagy a nyugdíjba vonulók számának csökkentését, vagy az egy befizetőre eső járulék, jelentős növelését.

Ezt a hármat, mert a nyugdíjak csökkentése az ugye nem szabadna, hogy szóba kerüljön, mert már így is megalázóan kevés!

Most akkor beszélnék arról, hogy mi melyik utat választottuk.

Mi beláttuk, hogy – jelenleg ötven évesként – várhatóan a mi korosztályunknak már nem a hatvankettő évvel, hanem ennél sokkal magasabb korral kell számolnunk, amikor majd elkezdhetjük a megérdemelt pihenésünket.

Mi beláttuk, hogy akkor majd erre jóval kevesebb áll rendelkezésünkre, az állam által biztosítható keretből, mint, amiből aktívként élünk, és az elmúlt évtizedekben az sem volt mindig elég.

Mi úgy gondoljuk, hogy, bár igyekszünk egészségesen élni, mégis többet kell majd költenünk az egészségünk fenntartására később, mint ma. Ezt látjuk emberek tömegeinél, hogy a kevesebb nyugdíjuk nagyobb részét hagyják orvosoknál, gyógyszertárakban. Ez tehát egy kalkulálható tény.

Ezért aztán mi két éve valami olyanba fogtunk bele, amit még munkavállalóként, munkahely mellett, viszonylagos anyagi biztonságban kezdtünk.

Azt a merészet gondoltuk, hogy az estéinket lekötő tévéműsorok egy fillér hasznot nem hoznak számunkra, ezért időlegesen ezeket félre tettük, helyette és még más anyagi haszon nélkül végzett időrabló tevékenységeink helyett új ismereteket szerzetünk, és belekezdtünk jövőnk valóságos anyagi alapjainak lerakásába.

Úgy gondoltuk, hogy, ha ezzel az időátcsoportosítással sikerülhetne az, hogy majd nyugdíjasként, havonta, a nyugdíjunk mellé kapjunk pár százezer forint, életjáradékszerű, passzív jövedelmet, akkor érdemes ezt megtennünk.

Erre a tervünkre mondták sokan, hogy nem fog működni.

Nem kellett várnunk a nyugdíjkorig!

Ma már megtörtént az, amit mi elfogadtunk volna úgy is, ha csak tíz év múlva érjük el.

Ma már havonta kapjuk azt a nyugellátásunknak is alapot adó passzív jövedelmet, ami ráadásul folyamatosan növekszik.

Tudjuk, hogy ez nem mindenki pályája.

Nem is azért írtuk ezt le, hogy most mindenki belefogjon ebbe a projektbe.

Azokhoz szeretnénk szólni csupán, akik nem fogják be a szemüket, nem fogják be a fülüket, hanem hasonlóan hozzánk már megértették, hogy mi következik, és nem akarják az életüket a teljesen bizonytalanra bízni.

Ha Te az utóbbi csoportba tartozol, és a megoldást keresed, akár a mi tapasztalataink is segítségedre lehetnek!

Passzív jövedelem Neked is!

Hogyan használd fel pozitívan, a negatív motivációt?

Amikor belefogsz a hálózatépítésbe, talán még nem vagy biztos benne, hogy Te is meg tudod csinálni.

Viszont a környezeted egészen biztos abban, hogy nem tudod megcsinálni!

Miért ennyire ellenségesek a törekvéseddel, a céloddal szemben éppen azok az emberek, akiktől pedig inkább azt várnád, hogy bíztassanak, segítsenek? Akiktől azt várnád, hogy örüljenek a lépésednek, hiszen az egy jó, egy jobb irányba mutat.

Ne gondolj feltétlenül rosszra!

Nagyon valószínű, hogy találkoztak már valami olyannal, amiről azt állították nekik, hogy MLM, de mégsem az volt. Hogy az ajánlott üzleti modell egy szimpla csalás volt, ez talán nem is tudatosult bennük, csupán a veszteség él élénken. És senki nem magyarázta el nekik, hogy, amivel átverték őket az egy pilótajáték, vagy csupán valami MLM – hez hasonlító láncjáték volt.

Mivel a történetnek nem volt jó vége, az ilyen módon becsapott, átvert ember sem veszi magának a fáradságot, hogy utánanézzen, mibe is fürdött bele. Egyszerűbb, és kényelmesebb onnantól egy kalap alá venni minden adódó lehetőséget, és rögtön elhatárolódni.

Ahogyan már mondtam, ne gondolj feltétlenül rosszra, hiszen lehetséges, hogy csupán a csalódástól akarnak Téged megóvni, a múltbéli rossz tapasztalataik miatt.

Ma már azért szinte minden ember elismeri, hogy a valódi MLM jó üzlet. De azt is mindenki tudja, hogy ellentétben a közhiedelemmel, ez valóban nem az a kategória, ahol semmi másra nincsen szükség, mint egy nagyobb összegű befizetésre, és néhány olyan ember beszervezésére, akik szintén hajlandók az egyszeri befizetésre, és néhány további befizető felkutatására.

Ma már szinte mindenki tudja, hogy az MLM – ben sikeres emberek sokat dolgoznak a sikerért. Ráadásul olyan munkát végeznek, ami – szintén a közvélekedés szerint – talán nem is sorolható a munka kategóriába.

Főként önmagukon dolgoznak. Időt áldoznak arra, hogy megváltozzanak, hogy megtanuljanak olyan ismeretek, melyeket korábban egyik iskolájukban, egyik munkahelyükön, egyik baráti társaságban, sőt a családi közösségekben sem tanítottak. Hajlandók arra, hogy félre tegyenek évszázados tradíciókat, családi hagyományokat, hogy szakítsanak azokkal a nézetekkel, melyek az embert a születése helye, a családja minősége alapján sorolják be valamely láthatatlan, de mégis jól tapintható gazdasági kasztba.

Hajlandók az eléjük tett példákat alaposan megvizsgálni, és a valódi üzenetet meghallani és elfogadni.

Talán kicsit a networkerek, a hálózatépítők hibája is, hogy sokszor félre értenek minket. Erre talán a legjobb példa, amikor a szemünkre vetik, hogy mi azt állítjuk: „Mindenki meg tudja csinálni!”
Pedig ez nem igaz!
Ezt sosem állította egyetlen sikeres MLM vezető sem!
Nem állíthatta, mert éppen ő tudja pontosan, hogy ez nem így van!
És nem is így fogalmazunk.
Az már a minket idézgető tömegek hibája, hogy egyenlőségjelet tesznek a BÁRKI és a mindenki közé!
A mi állításunk így hangzik: „Bárki meg tudja csinálni!”

Hát nem ugyanazt mondjuk?
Nem!

A mindenki jelentése, hogy az összes ember. A bárki jelentése, hogy az összes ember közül azok, akik megértik, átlátják, elfogadják az üzenetünk tartalmát, értelmét, és hajlandók kimozdulni a kényelmi zónájukból. Hajlandók kimozdulni, mert értelmes emberekként, már bebizonyították önmaguknak, hogy a megszokott, megismert utaktól nem várhatnak más, jobb eredményeket.

Nagyon furcsa az a törekvése embereknek, amikor többet, jobbat szeretnének a holnaptól kapni, de ehhez a tegnap módszereit hajlandók csupán használni. Miért lenne látványosabb gazdasági eredménye annak, ha valaki lecseréli a munkahelyét, egy másikra, ahol éppen ugyanazt a tevékenységet, pontosan ugyannyi időben végzi, mint előtte a régebbi munkaadójánál?

Ha valaki Budapestről Pécsre indul, akkor az M6 – os autópályát érdemes erre használnia, és lehet is normális embernek nevezni, aki így is tesz. Ha másnap ugyanez az ember Miskolcra készül, de az M6 – os autópályán indul el ismét, lehet, hogy elküldik orvoshoz.

Nem fog sikerülni más eredményt elérni, ha az utadat meg nem változtatod!

A „bárkik” ott rejtőznek a „mindenkik” között, de nincsen az rájuk írva, hogy ők a „bárkik”. A hálózatépítő egyik feladata, hogy a tömegben megtalálja ezeket az embereket. Ahhoz, hogy találjunk néhány „bárkit”, a „mindenkik” közül, elég sok „akárkit” is meg kell kérdeznünk!

Amikor pedig az „akárkiket” kérdezzük, rendre szemben találjuk magunkat a negatív motivációval. Mondhatnám úgy is: visszahúzással. Hiszen talán céltalan kísérletezésnek tűnhet negatív emberek azon törekvése, hogy motivált, új utakon haladó ismerőseiket lebeszéljék új céljaikról, terveikről, de ez nem így van. Legbelül e negatív rokonok, szomszédok, munkatársak, stb. nagyon jól tudják, érzik, hogy ismerősük olyan pályára állt, amelyen haladva, csupán a kitartásának, eltökéltségének köszönhetően, több tekintetben, hamarosan nagyon lekerülheti őket.

Pedig akkor borul a „világ rendje”!
Ezek az emberek általában bírnak valami vezető szereppel, ez főként valami ősi hordavezér szereppel azonosítható, vagy mondjuk, a legerősebb hím szerepét fedezhetjük fel. Ők azok, akik eddig megmondták a tutit. És éppen elég volt számukra, hogy valahogyan a jelent átéljék, és belépjenek a holnapba, de saját hordájukat maguk mögött tudva ez mégis csak „királyi” pozíciónak számít.

Persze lehetne a renitens, megvilágosodott ősemberrel is tartani, és akár fenntartani a hatalmi rendet, de minek kockáztatni? Helyette az ilyen, tradicionális „vezetők” igyekszenek minden módon, az adott lehetőség – minden ismeret, és alap nélküli – áztatásával, kriminalizálásával, fenyegetéssel, érzelmi zsarolással, stb. a saját szintjükre visszarángatni az útját éppen megváltoztató embert.

Hogy mit tartok én negatív motivációnak, és hogyan vált ez energiává a mi üzletünkben? Röviden leírom azt az időszakot, amikor végérvényesen eldőlt, hogy befejezem a munkavállalói létet:

Buszvezető voltam.
Hajnali kettőkor jelezte a telefonom, hogy kelni kell. Keltem. Vagyis keltem volna. A rutin mozdulat mellyel már 48 éve, naponta indítom aktuális aktivitásomat, kegyetlen fájdalommal szakadt félbe. Egy ideje kínlódtam a gerincemmel, ez buszvezetők, sofőrök körében nem ritka dolog.

Most viszont baj volt, ezt azonnal tudtam.

Kezeim és lábaim, mint egy csecsemőé húzódtak akaratlanul a testem mellé, mozdulni nem bírtam, helyette keservesen üvöltöttem a fájdalomtól. Feleségem, egészségügyi végzettségű lévén, viszonylagos nyugalommal kezelte a helyzetet. Igyekezett segíteni egy kényelmes testhelyzet elérésében, sikertelenül. Azonnal telefonált.
Jöttek a mentők.
A doktor adott három injekciót, ahogyan fogalmazott, lórúgást, és javasolta, hogy pár percig csevegjünk, a hatásra várva.
Bejött!
Nem kellet kórházba szállítaniuk, aminek nem csak én, de ők is nagyon örültek, hiszen nem lett volna egyszerű mutatvány egy mozgásképtelen százharminc kilós embert lecipelni a szűk lépcsőkön. Az izmaimból kezdett eltűnni a görcs, a kiváló mentő csapat elköszönt.

Azonnal hívtam munkahelyem diszpécserét, hogy intézkedni tudjon. Az első busz nem maradhat ki!
Elmondtam a történetet, mire a vonal másik végéről egy kérdés érkezett: „Rendben van, de miért nem szóltál tegnap este?"
Erre a kérdésre nem volt válaszom. Amit mondani lehetne, olyat én már évtizedek óta nem ejtek ki a számon.
Megjegyeztem a közjátékot, és nagyon bosszantott, de nagyobb volt a fájdalmam.

Orvos, kezelések, gyógyszer, kenőcs, gyógyulás, vagy inkább valami afféle. Amikor a munkás minimum két indokkal dönt úgy, hogy félbeszakítja a gyógyító pihenést, és ismét munkába áll. Az egyik, hogy a normál fizetés is kevés az emberi élethez, a táppénz pedig megszégyenítően szerény összeg. A másik, hogy – bármi is legyen a hivatalosan közölt hozzáállás – a munkaadók kirúgják, akik sokat vannak táppénzen.

Bevittem hát a táppénzes papírt és jelentkeztem munkára. A vezénylő közölte, hogy nyugodtan pihenjek még két hetet, mert kiírtak ennyi szabit, amihez ugye a munkaadónak joga van, és átadta a beosztásomat. Egyetlen nap volt rajta, egy szombat, amiről beszélnünk kellett. Azon a napon tartották ugyanis Olga lányunk ballagását. Kértem, hogy arra napra biztosítson szabadnapot. Ezt a választ kaptam: „Én munkaadó vagyok, nem szabadnapadó! Oldd meg, ahogy akarod! Menj el táppénzre, vagy bánom is én!”

Itt ismét jöhettek volna olyan mondatok, melyeket én már régen nem használok. Csendesen elköszöntem, és megoldottam.

Négy hónap múlva kiléptem, mert a hálózatunk addigra akkorára nőtt, a forgalmunk olyan nagy lett, hogy már három buszvezető sem keres annyi pénzt, mint, amennyi akkor már a bónuszunk volt.

A két „hordavezérnek” nagy szerepe, pozitív szerepe van a gyors sikerünkben. Köszönettel tartozunk nekik minősíthetetlen, negatív szövegeikért.

Ja! Természetesen mindketten tudták, hogy MLM – mel foglalkozom. A hátam mögött ezt meg is beszélték, gúnyos vigyorgásuk ma is élénken él az emlékezetemben.
Mindketten ugyanabban az állásban vesztegelnek ma is. Az egyik úgy havi százhúszért, a másik talán százötvenért.

Csak két példát mutattam a sok százból.
Ezekben a hülye dumákban energia van! Ha engeded az eredeti szándékot megvalósulni, akkor akár örökre elválaszthatnak vele az álmaidtól! Ennyire nagy energia van bennük.

De tegyél úgy, mint az ügyes küzdő sportosok! Használd fel ezt az energiát a saját céljaidra! Határozd el, mint én tettem, hogy nem állok meg, de egy napon visszajövök ide, és megmutatom Neked az eredményeimet.
Idén márciusban be is mentem a DXN Kávészünet első részével, melynek a címlapján, a malaysiai jutalomutazás részvevőjeként mosolygunk feleségemmel, és a többi gyémánttal, az olvasóra. Harag nélkül, mosolyogva, lebarnulva, új autóval jelentem meg.

Láthatták a beszédeik eredményét!

Üdvözlet a Balatonról!

Elindultunk és meg is érkeztünk.

Az idő tegnap még nem volt az igazi. De ma reggel már hét ágra süt a nap. Hogy a víz ettől melegszik-e valamennyit és mikor, az majd elválik. Tegnap 19 fokot mért egy hölgy a szemünk láttára a strandon. Így fürdős kép is csak egy került a válogatásba, mert egyedül Sári bátorkodott a vízbe és igazi kihívás volt az ő kihívása a Balatonból.

Este viszont részt vehettünk a szezonnyitó rendezvényen.

Egész jó kis program volt. Sajnos a fényképezőgép akkuja már nem bírta, így a későbbi műsorszámokról nincsen kép.

Ma már elég nehéz úgy elindulni Magyarországon, hogy az ember DXN gyémántokkal ne találkozna. A Czérna család, hogy, hogy nem tegnap este ugyanazt a műsor nézte, mint mi!

Íme, a friss képek:

Mozgalmas nyarunk lesz

El voltam foglalva mostanában az új oldalaim szerkesztésével.

Azt gondolom, hogy időnként a neten is érdemes újítani, hogy az ember ne legyen unalmas.

Ezért teljesen átszerkesztettem az internetes megjelenéseinket.
Csupán itt jobb oldalon a címoldal menüpontra kell kattintanod, és máris átnézheted!
Kérlek, hogy tedd is meg, mert mindenképpen számot tartok a véleményedre. Akár itt a blogon, akár ott a lapunkon található elérhetőségek bármelyikén küldheted a véleményedet!

Időközben itt volt Big Al ismét Budapesten, és a DXN alapító gyémántokkal is eltöltöttünk két napot, egy nívós szállodában.

Néhány kép ezekről:

DXN vezetők Big Allel

Gyémántok közt a medencében

Szombaton elutazunk egy hétre nyaralni, majd arról is hozok képeket, aztán a sűrű nyári programokról is ígérem.

Ledobom a felesleget!

1993 – ban még egészen normálisan néztem ki.

Éppen annyi volt a súlyom, amennyi az ideális. Persze akkor sem voltam vékony, de nem volt háj.

17 év alatt aztán sikerült komoly súlyfeleslegre szert tennem.

Hogy miért?

Mert a középkorú férfiaknak, ha előjön egy kis pocak, az ugye nem gond. Az inkább a tekintélyt jelenti bizonyos körökben. Meg már minek annyit ugrálni, sportolni.

Aztán jókat kajálunk is, hiszen jól élünk.

Vagy nem? Mintha erről akarnának folyamatosan meggyőzni mostanság, csak azt nem értem, hogy egy olyan országban, ami annyira nagyon bajban van, ahogy ezt valakik manapság állítják, honnan a csudából van ennyi nagyon kövér ember?

A képen egészen jól látszik, hogy hol is a probléma!

Nekem sikerül 125 kiló fölé tornásznom a súlyomat.

DE EZT NAGYON MEGUNTAM!

Baromira bosszantott már, hogy nem tudtam a cipőmet sem bekötni, fizikai megterhelés nélkül.

Hogy amikor úgy fél éve futottam huszonöt és fél méter a busz után, a hátsó peronon minden koncentrációmra szükségem volt, hogy valamilyen módon elegendő levegőt tudjak a tüdőmbe pumpálni, és el ne ájuljak.

ELÉG VOLT!

Dr. Lim legutóbbi látogatása alkalmával tanácsot kértem tőle, hogy miként lehetne megszabadulnom a túlsúlytól.

Kaptam is tőle útmutatást.

Majd pár hét múlva végre sikerült meggyőznöm magamat, hogy attól még egyetlen deka sem fog lemenni, mert meghallgattam az elnök úr tanácsait.

Belefogtam hát.

Csütörtökön (2010. április 22.) volt két hete, hogy már elkezdtem mérni is az eredményt.

Az első méréskor a mérleg (digitális, pontos) 122,5 kg – ot mutatott.

Úgy döntöttem, hogy hetente csak egyszer mérlegelek, ez minden esetben a csütörtök reggel lesz.

Eltelt egy hét és ismét mértem, akkor 121,2 kg volt az eredmény.

És az eddig utolsó mérlegelésnél éppen 120 kg – nál állt meg a folyadékkristályos kijelző.

Itt tartunk most.

A tervem, hogy 110 alá menjen a súlyom, bár a nejem ragaszkodik a 110-hez, amire oka, hogy nem vagyok alacsony, nyolcvanhat centivel haladom meg az egy métert. Meg a csontozatom és a korábbi izomzatom – amit remélem valamelyest tudok majd rekonstruálni – elbírja a 110 kilót. Az már emberi forma lenne, de azért én a 105 – tel lennék igazán kibékülve.

Június 5 – én lesz a DXN következő üzletépítő szemináriuma, melyen én leszek az utolsó előadó, ott már, ígérem, látványos lesz az eredmény!

  

Nem kell agódnod! Nem halok éhen!

Ilyen fincsi kajákkal fogyok!

Végignéztem a DXN termékeit, hogy melyik lehetne segítségemre, de nem találtam egyetlen fogyasztó szert sem. Ahogyan nincsen is, hiszen a DXN termékei mind természetes anyagokból készülnek, csak növényi alapanyagokat dolgoz fel a cég.

Ezek mind az egészségünk támogatására, az immunrendszerünk megerősítésére szolgálnak.

Viszont van néhány, ami pedig kifejezetten segíti az emésztést, olyan enzimeket tartalmaz, melyekre nagy szüksége van az ember szervezetének.

Ezért fogyasztok is a DXN terméke közül többet is, és azt vettem észre, hogy jótékonyan támogatják az alakformálásomat.

Ehhez még sok egyéb dologra is szükségem volt, de ezt most nem részletezem.

Az érdeklődőknek, és a részvevőknek, június 5 – én már többet fogok mondani, de a saját módszeremet majd a végeredmény megszületése után publikálom.

Ígérem, akit érdekel, a kipróbált, és bizonyítottan működő programot akkor majd megszerezheti magának!

DXN már kávészünetben is!

DXN Kávészünet címmel megjelent a DXN Europe nyomtatott magazinja!


Mindenkit meglepett a magas színvonalú nyomdai kivitel, a harmonikus színvilág és a gazdag, hasznos tartalom.


A "Kávészünet" első számba került egy riport, ami a mi DXN történetünkről szól. Ezt lentebb olvashatod.


Ezen kívül olvashatsz interjút, Kócsó Lacival, Dr. Limmel, Jane Yauval, képes beszámolót találsz a maláj utazásról, a DXN Europe első szülinapi konferenciáról, láthatod a minősülteke, és még számtalan érdekes írást találsz.


A magazin szinte ingyen kapható, az ára 590 Ft, ebben a DVD melléklet is benne van, amin hanganyagok, videók, képek és sok-sok hasznos dolog közül válogathatsz!


Összesen 2.000 példányban készült és nagyon fogy!
Ha szeretnél egyet, gyorsan jelezd, hogy tudjak ebben segíeni!


Egy apró technikai hiba miatt a gyors, bejegyzésre feliratkozó modulom egy ideig nem működött. Ha az elmúlt időszakban iratkoztál fel, és nem kaptál még értesítést, kérlek, ismételd meg kérésedet!

Buszvezetőből szabad ember


Hogyan tudtál élni DXN nélkül?

Először is tisztáznunk kell valamit: ha engem a DXN üzletről kérdezel, akkor mindenképpen többes számban kérdezz, mert egyrészt Valival, a feleségemmel közösen építem az üzletet, másrészt a gyerekeink is a csapat tagjai.
Hogy hogyan éltünk DXN nélkül?
Tulajdonképpen mi már évtizedek óta a DXN – nel élünk. Persze régebben nem tudtuk még a nevet, de az egyértelmű volt számunkra, hogy valaminek lennie kell.
Tudtuk, hogy lennie kell valaminek, ami teljesen megváltoztatja az életünket egyszer. Ami lehetővé teszi számunkra, hogy jobb életet éljünk, mint a szüleink, a kollégáink.
Persze mi nem akarjuk, hogy a szüleink és a kollégák, illetve volt kollégák, pedig rosszabb életet éljenek nálunk. A vágyunk az volt, hogy mi tudjunk pozitív irányban elmozdulni, a mellett, hogy nagyon drukkolunk minden ismerősünknek, hogy ők is kezdjenek valamit, mert az, amit az átlag életnek nevez, azt mi csak létezésnek tartottuk.
A lényeg, hogy aztán másfél éve már be is tudtuk azonosítani ezt a valamit. Úgy hívják, hogy DXN!


Még egy gondolat, illetve egy régebbi történet mindenképpen ide kívánkozik, mert így lesz egész a történet: Másfél évtizede teljesen megváltoztattuk az életünket, és egészen másként gondolkodunk. Az életünk egy nagyon nehéz periódusában természetfölötti segítséget kaptunk, és egy pillanat alatt egyértelművé vált számunkra, hogy a Teremtőnek szándéka van az életünkkel. Megtértünk. A mostani sikereink sem lennének elképzelhetők Isten folyamatos segítsége és támogatása nélkül.
Igazán akkortól volt szilárd hitünk abban, hogy eljön a nap, amikor mi, a kisemberek, maradva továbbra is ugyanolyan egyszerűnek és kicsinek, felszabadulunk életünk hatalmas, főként anyagi terhei alól.


Most kérdezhetsz tovább!

Rendben. Kicsit megleptél.
Következő kérdésem: Tudjuk, a gyermekeid is építik az üzletet. Mit jelent ez számodra? Beszélnél erről?

Szívesen!
Azt gondolom, hogy a DXN egyik fontos üzenete ez a téma. Nekünk három lányunk van. Olga, Tamara és Sára. Mindegyikük jó tanuló. Biztosan ki fognak tanulni valamilyen kiváló szakmát. Vannak ez irányú terveik.
És biztos fognak is találni majd munkát maguknak, ha arra lesz szükségük. 
Az apjuk is talált mindig, pedig akkor is azt állították, hogy nincsen, nem lehet elhelyezkedni. Az utolsó munkahelyváltásom 46 éves koromban történt. Úgy kiléptem az aktuális buszos állásból, mint a sicc, pedig ezt életveszélyesnek tartották akkor is a környezetemben. Óvtak és védtek ettől. Semmi bajom nem lett!
Tehát lesz a lányoknak is, ha erre lesz szükségük.
De ma, az iskolájuk mellett együttműködnek velünk a DXN – ben.


Az egyik nézete ennek, hogy már most olyan helyzetben vagyunk az üzletünk miatt, hogy a gyerekeinknek könnyebb biztosítanunk mindent, amire a sulihoz szükségük van.
Az viszont egészen biztos, hogy egy év múlva már semmi sem lehet akadály e téren. Tehát bármilyen iskolába is akarjanak tanulni a lányok, nem lesz ez teher.
Más szempontból vizsgálva a dolgot, Tamara esetében az egyetem elkezdésére már olyan szintű üzletrésszel fog rendelkezni, hogy saját bónuszából fedezheti a tanulmányai minden költségét, még akkor is, ha a legdrágább amerikai képzésben akarna részt venni.


Nagyon fontos, hogy a gyerekeink a DXN üzletben megtanulhatják azt, amit nekünk nem tanítottak soha. Ismerni fogják a pénz természetét, otthon lesznek vállalkozási kérdésekben, tudni fogják, hogy miért vesztes helyzet a munkavállalóé, a vállalkozóéval szemben.
Nagyon fontos, hogy, amennyiben maradtunk volna a munkavállalók közt, soha nem tudnánk nekik ezeket az ismereteket átadni, és ők is kénytelenek lennének, maximum középszerű megoldásokkal beérni.


Az pedig, hogy együtt dolgoznak velünk, mert az, hogy Sári a legkisebb vigyáz egy-egy kisgyerekre a rendezvényeinken, és a két nagyobb akár a teljes hangosítást, videók és prezentációk levetítését megoldják a DXN Üzletépítő Szemináriumokon, egy hatalmas kiváltság, és áldás, és óriási öröm.
Az pedig hab a tortán, hogy egyre többet tudunk együtt lenni velük, és jó helyekre járunk. 

Úgy hallottuk van egy nagy szlovák-cseh üzleted. Mikor és hogy indult ez a történet?

Hol lehet ilyesmit hallani?
Igen! Van ilyenünk.
2008. őszén, amikor már szerveződött Magyarországon a DXN, készítettem egy weboldalt, amire feltettem alapinformációkat a cégről és a termékekről. Pár héttel később jelentkezett egy szlovákiai magyar hölgy, Marika és jelezte, hogy szeretne majd csatlakozni, ha elérhetők lesznek már a termékek.
Amikor már tudtuk, hogy mikor indulunk hivatalosan, ismét megkeresett, mert a hírlevelemből értesült erről. Meghívott hozzájuk, Szlovákiába, hogy beszéljünk a DXN - ről.
Nagyon komoly és nehéz döntést kellett hoznunk. Éppen annyi pénzünk volt, hogy üzemanyagot vettünk a kocsinkba és néhány terméket, hogy meg tudjuk mutatni.
Meghoztuk a döntést, elmentünk.
Marika magával hozott egy szlovákiai üzletépítőt, aki kifaggatott minket.
Három hét telt el és nem kaptunk róluk hírt, de aztán eljöttek, még a Victor Hugo utcai irodába. Akkor már négyen, és mindannyian beléptek.
Így indult. 
Ma úgy kétezer-ötszázan vannak, és tőlük már átterjedt az üzletünk Lengyelországba, és Ausztriába is, sőt most hallottam, hogy az egyik szlovák gyémánt Ukrajnába készül.

Mit tartasz a legfontosabbnak az MLM üzlet építésekor?

A célokat. 
Ha nincsen jól megfogalmazott célod, ha nem látod ezt minden nap magad előtt kristálytisztán, nem fogod tudni, hogy miért csinálod tovább, amikor úgy tűnik, hogy nem megy. 
A legtöbben éppen ezért hagyják abba a network marketinget.
Azt gondolják, hogy a célállítás, és a tervezett komoly munka az nagyon amerikás. Azt gondolják, hogy nekik ez a szakma kontárként is működik. Hiszen egy ilyen közegben nőttek fel, a kontárok országában, ahol nagyobb ipar volt mindig is a „sufnituning”, mint a szilárd alapokra épülő, komoly szaktudást használó profizmus. Sajnos egy amatőr országban élünk!
A másik a kitartás!
Aki abbahagyja, az jó, ha tudja, hogy éppen a siker előtt hagyta abba!

Szerinted mi az MLM üzlet terméke?

Buszvezetőből szabad ember. Ez, és ehhez hasonló történetek. Ez a termék.
Semmi nem képes erre, csak a network marketing!


(Forrás: DXN Kávészünet)

A DXN - ben nem kell beszervezni!

Kaptam egy kérdést a legutóbbi bejegyzésemnél.

Válaszomat ott is olvashatod, viszont a téma annyira fontos, hogy a válaszból egy önálló bejegyzés sikeredett:

A kérdés ez volt:

"Szia Józsi.
Azt áruld el hogy hogyan szervezted be a hálozatodba a Szlovákokat és a Cseheket.
Hlavicová és Holíkovát és a Weisst"

Szia Névtelen!

Általában nem válaszolok névtelenül feltett kérdésekre, de ez most kivétel, mert fontos a téma.

Kezdjük rögtön az általad is használt kifejezéssel: „beszervezés”!

Utálom a beszervezést! 

Nem tudok beszervezni! 

Soha nem tudtam működtetni azokat a bizniszeket, amik csak úgy működnek, ha erőszakosan, finoman megtévesztve az áldozatot beszervezzük, aztán folyamatos nyomás alatt tartjuk, hogy váljon kellőképpen "zombivá", és tegyen meg mindent, amit sugallunk neki. Még akkor is, ha ez egyáltalán nincsen összhangban a személyes igényeivel.

Az effajta „szponzorálás” és nyomulás miatt 
undorodnak az emberek az mlm – től.

Pedig az mlm ne m az, mint, amit itt fent leírtam!

Az mlm jó!

Csupán az elmúlt majd két évtizedben, kedves magyar elődeinknek sikerült ezt is lejáratni, ahogy bármi mást is!

Mivel tehát utálom a beszervezést, Alenkát, Dását, és Dalibort sem szerveztem be sehogyan sem.

Én alapjában véve online hálózatépítő vagyok.

Most ismét el kell magyaráznom, hogy az online hálózatépítés nem az, amikor felregizel egy nagyot ígérő weboldalra, ahol látványosan fogynak a másodpercek a főoldalon, és hangosan riogatnak minden látogatót, hogy ki ne hagyja az évszázad lehetőségét. 

Majd amikor a számláló nullát mutat kiderül, hogy az addig ígért ingyenes regisztrációval szemben, súlyos pénzekért használhatod a „cég” szolgáltatásait. 

Ilyenből naponta indul világszerte néhány tucat, és van egy stabil közönség, akik évek óta mennek egyikből a másikba és még nem vették észre, hogy át vannak verve.

Irgalmatlanul sok időt töltenek az internet előtt, a nélkül, hogy ebből bármilyen, kézzel fogható anyagi hasznuk lenne.

Az online hálózatépítés nem az, a híresztelésekkel ellentétben, hogy egy weboldal, a tulajdonosa közreműködése nélkül, emberi aktivitás nélkül felépít olyan hálózatot, ami később bármilyen bevételt generálna!

Amikor ezzel kecsegtetnek, akkor szaladj onnan
 messzire, mert ismét be akarnak csapni!

Az online hálózatépítés az, amikor egy valóságos cég, valóságos termékeit - amiket a gyártó kizárólag mlm rendszerben forgalmaz - az online marketing minden lehetséges eszközével támogatva értékesítjük. És ezeket a módszereket és online technikákat használva szervezzük hálózatunkat.

Hogy ezek pontosan micsodák is?

Egy blogbejegyzés kevés ahhoz, hogy ezt elmondjam, de lesz egy kiváló Szeminárium: Online Marketing Szeminárium, március 07 – én, ahol erről olyan emberektől hallhatsz, akik gyakorolják ezt a műfajt.

Egy blokkban én is beszélek majd arról, hogy nekem mi működött, mi működik.

Most csak röviden arról az egy történetről, amiről érdeklődsz, bár a itt a blogon, a „Nem a szerencsén múlott”  című bejegyzésben már olvashatsz erről.

Még a DXN szervezése idején, amikor még hivatalosan nem volt jelen a cég Európában, készítettem egy weboldalt, és ezen tudósítottam arról, hogy hamarosan megérkezik hazánkba is ez a világsiker.

Egy szlovákiai magyar hölgy, Marika rátalált a lapomra, és belépett hozzánk.

Nem szerveztem be!

Önként döntött!

Tavaly februárban meghívott hozzájuk, Szlovákiába, bemutatott egy embernek, aki később megmutatta ezt az üzletet Alenkának. A többiek az ő alsóvonala. Mire felocsúdtunk lett ott néhány száz ember, akiket nekem nem kellett győzködnöm, csupán elmondtam egy weboldalon a saját érzéseimet a DXN – ről.

Ma van ebben a két országban egy akkora csapat, amely, ha semmit nem nőne tovább, nekünk akkor is többszörösét hozza anyagilag, mint bármelyik munkahely.

De nőnek!

Naponta 20-30 új tag jön onnan átlagban!

Ez az mlm egyik lényege, hogy olyan csoportokat hoz létre az ember, melyek önállóan dolgoznak, és fejlődnek.

Természetesen van köztünk kapcsolat. Rendszeresen találkozunk. Malaysiában is együtt voltunk.

Nem vesztem el!

Van egy régi mondás: „Ha hálózatot építesz, akkor érdemes figyelned a szponzorodra!”

A szponzorom Kócsó Laci felhívta a figyelmemet, hogy nem jó, ha egy blogon hosszú ideig nincsen új bejegyzés.

Igaza van!

Mentségemre szóljon, hogy nagyon sűrű volt a múlt év vége, és 2010 eleje is.

Mivel itt még nem tettem meg, minden olvasómnak sikeres 2010 – et kívánok!

Évtizedek óta nem volt ilyen békés a Karácsonyunk és az év végi napjaink. Köszönhetően az üzletünk sikerének, a bevételeink folyamatos növekedésének, egyre jobban érezzük magunkat.

Egyszer láttam egy prezentációt, ahol egy diagramon az előadó az idő múlásával szemléltette a jövedelem növekedését. Az akkor szép mesének tűnt, ma pedig ez a valóság az életünkben. Volt ott még egy görbe, ami a stresszt szemléltette, és a bevételek növekedésével ezt a nulla felé hajló vonallal jelezte az előadó.

Jelentem: Így van!!!

Hab a tortán, hogy időközben ismét léptünk egyet, és ma már Senior Star Diamond van a jelvényünkre írva! Ez azt is jelenti, hogy egy újabb vonalunk minősült Star Diamond szintre!

Gratulálunk Nagy Gábornak és Ildikónak!

Január elején az „élet indulása” környékén meghallgattuk Big Alt, és másnap repülőre ültünk, hogy két hetet Malaysiában töltsünk.

Ez egy jutalomút volt, a költségeit a DXN fedezte. Luxus körülmények között láttak vendégül minden európai gyémántot. Tavaly egyedül voltam, most már feleségem, Vali is el tudott utazni, és arra készülünk, hogy a következő utazáson már a lányok is velünk tartanak.

Mivel ez egy blog és nem képtár, csak néhány képet teszek ide fel, de más oldalaimon bővebb képes tudósítást találsz.

Az IWIW – re került fel először egy teljes mappa:

http://iwiw.hu/pages/image/albumdata.jsp?albumID=4127841&userID=10113515

Egy órán belül a Facebook – on is fent lesz egy gyűjtemény.

Neked mi lenne a kényelmesebb? Jó lenne, ha az a cég, aki bőséges jutalékot fizet, csak azért, mert az ismerőseidet meghívod kávézni, még megajándékoz évente egy jutalomúttal is, úgy 1,2 millió forint értékben fejenként? Vagy továbbra is úgy hívod kávézni az ismerőseidet, hogy ezért nem kapsz egy vasat sem?

Válaszold meg a kérdést, amíg nézed a képeket!

Várom a hívásodat!

Még nincsen egy éves az európai DXN, de a DXN Farmon már magyar nyelvű üdvözlet is várja a látogatókat!

Ganoderma gombák között

450.000 tasak készül naponta, csak a 3 in 1 kávéból!!!

Diamond Ladyk a DXN Farm virágai előtt

Volt egy esküvő is! Örök emlék marad!

A fő tartózkodási helyünk a szálloda óriási medencéje volt, a tengerparttól ötven méterre, Langkawi szigetén. Többször megmártóztunk a tengerben is!

Így is lehet élni!