2009. november 17., kedd

Nem a szerencsén múlott (ismét)



A blog sajátossága, hogy a régebbi bejegyzések feledésbe merülnek, és nem mindenki nézi végig az archívumot, vagy a tartalomjegyzéket.

Ezért elővettem ezt az írást.
Az eredeti is megmaradt, ott megnézheted a régebbi megjegyzéseket is:


Vagy nem csak a szerencsén múlott.

Azt mondják, hogy a szerencse annak hull az ölébe, akinek éppen ott van az öle, ahová a szerencse esik.
Valamiért a szerencse nem hullik a tévék előtti fotelek környékén, nem hullik a kocsmákban, a játéktermekben.
Bár ez utóbbiról azt állítják, hogy a szerencse helye, de, ha ez így van, akkor a szerencse egy nagyon brutális gengszter.

Most akkor mi is a szerencse?
Nem mennék most ebbe mélyen bele. Biztos nem is tudnám meghatározni.

Az viszont tuti, hogy, ami a játéktermekben, a közbeszéd szerinti szerencsejáték helyszíneken folyik, nem vezeti boldogságra azokat, akik ott heti, vagy akár napi rendszerességgel, áldoznak súlyos tízezrekkel, és gazdagítanak valakit maguk helyett.
Legalább egyszer valaki mutatná meg, hogy ebből az óriási tömegből, akik – ne menjünk el szó nélkül a tény mellett – csupán munka nélkül igyekeznek pénzhez jutni, sikerülne ez valakinek.
Ha most arra gondolsz, hogy időnként nyernek néhányan pénzt, arra kérlek, hogy vizsgáld meg, ezek közül utána hányan tudták ezt a hirtelen jött lehetőséget úgy kihasználni, hogy ma is rendben az anyagi helyzetük!

A szerencsét én másként értelmezem.
Szerintem kell szerencse ahhoz, hogy sikeres legyél. De a szerencse csak a tevékenységedet, a munkádat tudja, vagy akarja meglátogatni.

Talán egy példán keresztül jobban el tudom magyarázni:

2008. novemberében az egyik weboldalamon bejelentkezett egy szlovákiai magyar hölgy.
Megtalálta a DXN üzlet népszerűsítésére elkészített weboldalamat.
Ő már több éve kereste az információkat a Ganoderma gombával kapcsolatosan, hallott már róla, hogy létezik Ganoderma tartalmú kávé, érdekelte ez a téma.

A weboldalam ingyen tárhelyen volt, csak arra az időszakra készítettem, amíg elkészült a profi weboldalunk, amit a DXN üzletünk online támogatására használunk.
Tehát ez nem volt egy profi arculattal, grafikával elkészült oldal, de volt ilyenem.
Több hetet fektettem bele, hogy elkészüljön, hiszen akkor még buszoztam, így csak meló után volt időm ezzel foglalkozni.

Ez volt az egyik olyan tevékenységem, amit a munkatársaim, és más kívülállók egyáltalán nem értettek.
A szinte elsőként feltett kérdésük a weboldalszerkesztéssel, az internetes mozgolódásommal kapcsolatban mindig az volt, hogy mennyit fizetnek nekem ezért.
Én mindig elmondtam őszintén, hogy ezért én most egy fillért sem kapok, de később ebből nekem komoly bevételeim lesznek majd.
El tudod képzelni, hogy mit gondoltak rólam?

Marika a szlovák hölgy, a weboldalam megtalálását követően, rendszeresen kapott tőlem hírleveleket, melyekben az egyre növekvő csapatunk tagjainak beszéltem az európai üzletnyitásról, a Ganodermáról, a DXN termékeiről.
Az egyik ilyen hírlevelemben, már idén februárban, jeleztem, hogy hamarosan nyit a DXN budapesti központi irodája, és korlátozottan már a hivatalos piacnyitás előtt vásárolhatnak a törzsvásárlók termékeket.

Ekkor felhívott Marika Szlovákiából, hogy szeretne velünk találkozni.
November óta csendben volt, csak a hírleveleket olvasta, februárban jelentkezett. Kérte, hogy vigyünk neki a DXN termékeiből is.
Feleségemmel nagyon komoly döntést kellet ismét hoznunk. Olyan döntést, amit, ha akkor tudnak a környezetünk szkeptikusai, hát nem álltunk volna meg előttük.
A családunk utolsó fillérjeit költöttük üzemanyagra, hogy el tudjunk menni Szlovákiába.
Marika társaságában ott volt egy férfi, aki gyakorlott hálózatépítő volt, és fantáziát látott a DXN üzletben.

Semmilyen döntés nem születet akkor, de két hét múlva egy kocsival átjöttek, Budapesten találkoztunk a DXN irodájában, beléptek az üzletbe, azok is, akiket magukkal hoztak. Vásároltak egy csomagtartóra való Ganoderma tartalmú kávét, és egyéb DXN termékeket.

A mai napon ebben a szlovák vonalban, ami idővel kibővült cseh, lengyel és osztrák vonalra, több, mint nyolcszáz tag van. A cseh hálózat vezetője előbb lett gyémánt, mint mi. Folyamatosan növekszik a forgalma ennek a körnek és a havi bónuszaink egy jelentős része ebből a forgalomból származik.

Mit tudott volna tenni a szerencse ebben a történetben, ha annak idején nem készítem el azt a weboldalt? Ha a kollégáimra hallgatva, „hagytam volna ezt a hülyeséget” és meló után inkább velük sörözök? Mit tett volna a szerencse, ha azt a pénzt, amit februárban üzemanyagra költöttünk, lottóba fektettük volna? Hány partnerünk lenne most külföldön, ha hírlevelek írása helyett, a tévét bámultam volna esténként?

Mi a válaszod?
Eddig az eredeti írás. Kiegészítésként:
Eltelt ismét kicsit több, mint egy hónap. A szlovák-cseh vonalon lett újabb két Gyémánt, és három Rubint.
A forgalmunk ez alatt több, mint a duplájára nőtt.
A bónuszunk sem csökken! :)
Szerencsések lennénk?

3 megjegyzés:

  1. Szia Józsi!
    Erre hirtelen ez jut eszembe: "Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa". Ősi bölcsesség, és ma is igaz. A fenti példa is ezt támasztja alá.

    További sok sikert Neked,
    István

    VálaszTörlés
  2. Szia Józsi!

    Én is csak gratulálni tudok a sikeretekhez, a sok befektetett munka végül meghozza az eredményt!
    Mi Kb 3 hónapja vagyunk benne az üzletben, lelkes fogyasztói vagyunk a remek DXN termékeknek, szorgalmasan küldjük az információs leveleket az ismerőseinknek, eddig sajnos nem sok eredménnyel!
    A Ti példátokon felbátorodva tovább folytatjuk ezt a tevékenységet, és még ezen kívül néhány hirdetést is feltettünk az internetre.

    További sok sikert kívánok Nektek!

    Pap Gáborné Zsuzsa

    VálaszTörlés
  3. Ez s példa is mutatja, hogy az MLM nem csodaszer. Látod, bárki lehetne "Gyémánt vagy Rubin" és mégsem lesz mindenki az! Kemény munka, kitartás kell hozzá, pontosan ugyanúgy, mint bármi máshoz, és kell hozzá némi adottság is, pontosan ugyanúgy, mint bármi máshoz. Azért a szlovák vonal is mutatja, hogy többszáz aktív tag, nagyon sok napi csésze kávé kell ahhoz, hogy 1-2 ember Rubint vagy Gyémánt szintre jusson. Ezt nem szabad elfelejteni, az igazán sikeres pozíciók mögött rendkívül sok apró "hangya" is végzi napi munkáját, akik közül sokan soha nem érik el a következő szintet, mert nem AKARJÁK ELÉGGÉ vagy NEM TUDJÁK, vagy nincs meg hozzá az ADOTTSÁGUK. Az, hogy egy "buszvezetőnek" sikerült, azt jelenti, hogy benned megvolt mindez, megtaláltad azt a munkát amit sikerrel tudsz csinálni, és ez a lényeg.

    VálaszTörlés